Kedves
Piroska!
Miklósról több kedves emléket is őrzök, onnét fogva, hogy szüleink
barátsága révén gyerekkorunkban többször is találkoztunk, például a
kertünkben rendezett bográcsozások alkalmával, de ezek már halvány
emlékek.
Két
eset jut most eszembe. Mikor frissen költöztünk a zuglói
lakásunkba, Miki eljött segíteni helyükre tolni a bútorokat. Utána
J. S. Bach-ról beszélt, hogy milyen zseniális, tulajdonképpen
szinte minden rá épül a zenében, ami utána jött. Leült a
szintetizátorhoz és Bach-ot kezdett játszani, csak egy kicsit
csúsztatott, eltolt ritmusban, és valóban teljesen JAZZ lett
belőle! Ez katartikus élmény volt. Meg az a laza természetesség is,
ahogy előadta.
A
másik emlékem, amikor egyszer váratlanul betoppantunk Hozzátok az
Akácfa utcai albérletetekbe (ahol a szomszédok igen nehezen
viselték a zongorázást!), Ti nagyon kedvesen fogadtatok és azon
nevettünk, ahogy Miklós Téged egy kiskanállal müzlivel etetgetett
végtelen nagy szeretettel, mint egy madárkát... Nekem is nagyon
hiányzik Miklós, aki szeretetből jövő kis gesztusaival olyan mélyen
tudott hatni ránk.
Bene
Juli
Tovább »
Címkék: emlékek
Nagyon
jók Miki zenéi. Úgy előttem van, ahogy lágy hozzáértéssel
zongorázik.
Tovább »
Címkék: emlékek