Zákeus...
Miért utáljuk mind Zákeust?
Mert sokat lopott!
Özvegynek utolsó szamarát
De meglopta az árvát is, ha kellett
Az Isten lovát
A hitvány bérese!
De utóléri Elohim ítélete!
Örök törpe a nagyságot kergeti
Nagyságában is oly sekély
Kin úgy líg - lóg Róma hatalma,
Mint gyerkőc oldalán az ölnyi bárd:
Mászik az eperfügefán...
Csak innen ember,
Csak innen lát,
S az összesúgó sokaságon át
Hallja, csak hallja a Mester Szavát:
" Zákeus, készíts nekem vacsorát!"
S hidd el: ki oly piciny kezével
egykoron
Dekára mérte Ábrahám áldását;
Ábrahám fiává válhat majdan;
Ha Jézus Szavára megalázza magát
És elosztja a pórnép közt
Minden vagyonát!
Tovább »
Címkék: versek
Kétféle ima...
Ha az ördög imádkozik
Önérdeket érvényesít:
Nekem legyen jó,
de pusztuljanak a többiek.
Hogyha Jézus imádkozik
Nem ritkán
közbenjár.
Akkor az ország kivirágzik;
Minden jobb lesz
És Pilátus és Heródes is összebékülnek!
Tovább »
Címkék: versek
Más...
Ha kívül más növényt látsz,
Mint amit a belső mag terem;
Ha más szavakat hallasz,
Mint amire a szív elvezet
- Nem egy élvezet -
A belsőben már ott trónol
a "MÁS"
A belső és külső közt
Ott a hasadás
Ne légy Tamás
Ez az igaz képmutatás...
Tovább »
Címkék: versek
Az utolsó Aion (görög szó: korszak)
- Bolygók, melyeknek centruma nem a Nap, és mégis keringenek
- Férfiak, akiknek vágyuk szentélyében nem a nő áll, és mégis vágyban égnek
- Keresztények Krisztus nélkül
- Jeruzsálem templom nélkül
- Templom Sekhina nélkül a kegyesség teljes látszatával
- Berendezett élet szeretet nélkül
- Hierarchikus család apa nélkül
- Fiatal méh gyermek nélkül
- Izomkolosszusok férfiasság nélkül
- Repülőgép pilóta nélkül
- Csattanós mondat tartalom nélkül
- Intimitás ember nélkül
Elmozdult a centrum...
De: nem az a megoldás, hogy elpusztítsd azt,
Ami a hazug centrummal is jól működik...
Hanem: megvetve az antikrisztust,
Mutasd meg az Igazit!
Megjegyzés:
Nyugodj meg. : A szobanövényt, melyet a gyökér helyett
Csak a szár és néhány kukac támogat alulról a földből:
Nem virágzik sokáig, hamar az enyészeté.
Vagy: Az égi Jeruzsálem nevének bitorlója,
Melynek alapja nem a 12 apostol, mint súlyos alapkövek a földbe vájva;
hívság és tünemény, délibáb, evilági Róma:
Hamar a lángok martaléka...
(lásd: Zsidókhoz írt levél 6,7-8.)
Tovább »
Címkék: versek
Szonett
Itt a város, amelyben éltem,
Szegényeit megsüvegeltem,
S mostanra napba öltözött.
Mondd: ki lenne nálam boldogabb?
Ha leguggol mellém az alkonyat,
Elrebben az éhes vad űzöttsége
Egyszersmind a jóllakott pribék békéje is.
És hálóját szétbontja a pillanat,
Hogy a mindenség ellobbanjon és sas -
szárnyait kitárja a csend.
Hogy megpihenjen végre már
A koldus Lázár Ábrahám oldalán
Hogy megpillantsam végre én is Őt!
Esdve, kérőn néz rám
Vár rám a város
A Menny...
A Hazám...
Tovább »
Címkék: versek
Aforizma
Csak a lényegtelen dolgokban
Több a kettő, mint az egy.
A lényegesekben a kettő:
kevesebb!
Tovább »
Címkék: versek
Kamaszvers
Örök test
gömbölyű
A lelked is test -
gyönyörű
A tested élő lélekből fakad
Feledteti kiszakadt kínomat, hogy
Egykor tán nyugodt sár leszek, csatakos tavaszi föld;
És akkor és ott rám mosolyog
Gyönyörűséges szép mosolyod
a gömbölyű
az örök.
Tovább »
Címkék: versek
A Vőlegény a Menyasszonyhoz
- Szeretem ezt a Nőt,
A távolbatűnőt
Egyre messzebb tőlem, s mégis
Egyre szebb...
Ki csipkerózsika ál -világából
Felriadva
Nem ismert fel...
- Csak állni a pályaudvaron
Az őszi ködben
És tovább szeretni.
Állni hagyni és semmit nem tehetni;
Csak hagyni, hogy ott és akkor
Továbbrobogjon
A hazugságok különvonatán.
Tovább »
Címkék: versek
Észbontó
- Ha innen nézem: Isten oltára
Ha meg onnan: latrok barlangja.
Ez is, az is...
Most honnan nézzem?
- Szokj le erről!...
Egyszerű:
A kupola, mely az égbe hág
magasztosan
lehet lopott aranyból
A zsebedből sok szökött sárga csikó
magasan
az aranyködben csilingelve barangol...
De ha lehajtod a fejed
tán meglátod őt a lépcsőn
ott ülni: Csak Rád néz
és Téged koldul!
Tovább »
Címkék: versek
Parabola (próza)
Hová tűnt a templom?
Az artista mindig is a saját dolgával törődött. Lételeme volt, hogy ne üsse bele az orrát olyasmibe, amihez semmi köze. (És erre ő büszke is volt!)
Egyik nap azonban leesett a trapézról. Húsz éves pályafutása során először az artista rosszul ugrott! Bekerült a kórházba, de nem halt meg.
Aztán sorra látogatták meg a bohócok és a táncosnők ledér öltözetben és vígasztalták. Emberünk megdöbbent, sohasem gondolta volna, hogy a munkatársai ilyen könnyűvérű emberek: csupa festett arc és álságosan mosolygó száj! Az artista azt hitte, hogy ő egy templomban teljesít papi szolgálatot, a 20 év alatt mindig, természetesen. Nem tudta elfogadni, hogy az, aminek ő a szerves részévé vált, az az emberek könnyed szórakoztatása: az egy revü! A bohócok és táncosnők váltig ezt hajtogatták; de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő egy áldozó - pap.
Aztán a vita nyugvópontra jutott; a bohócok és a táncosnők megállapították - egyöntetűen -, hogy az artista megbolondult. De hát ez érthető is egy ilyen súlyos balesetnél.
Amikor az artista utoljára elment a cirkuszba, leült a nézők közé, hogy megnézze az előadást. Egyet nem tudott megérteni: hova tűnt a templom?
Tovább »
Címkék: versek
Gedeon, mi van? (rap)
Gedeon, mi van, eltört a mécses?
Nem látsz fényt, csak mindig sötétet?
De törik az edény, és kijön a fény,
Ne légy már oly sötét lény! Ha - ha...
Eljön az Úr, mint a Midián napján,
Gurul a kenyér és borul a katlan;
A katlan, a katlan, oly lakatlan,
De éjjel jellé válik a szó:
"Az Úrért és Gedeonért!"
A kis Gedeon, nézd, hogy meglódul!
Na, miből lesz a cserebogár?
És te mit látsz?
Na, mondd, mit?
Sáskák vagyunk hozzá képest!
A fények a tények, a tények a fények,
Te látod őket, és ők látnak téged;
S én fényeket látok a domboldalba',
A dalba', a dalba', a vad diadalba;
Nézz már egyszer szembe vele:
Jön az Úr és az Ő serege!
Gedeon, mi van, eltört a mécses?
Nem látsz fényt, csak mindig sötétet?
De törik az edény, és kijön a fény,
Ne légy már oly sötét!
Ne legyen már sötét!
És: legyen végre fény!
(ld.: Bírák könyve 7. rész)
Hangzó formában:
Egy házi felvételen Miklós előadásában:
Tovább »
Címkék: versek
Drága vagy
- Drága vagy! - mondta Noémi.
- Drága vagy! - mondom én is.
- Honnan tudod? - kérdezed.
- Onnan, hogy megkérdeztem az Úrtól,
és Ő visszakérdezett:
"Hogy mennyit érsz nekem?
Éppen annyit, mint az életem!"
Hangzó formában:
Így mondta Miklós otthon (a hozzátartozó dallal együtt):
Tovább »
Címkék: versek
Szivárvány
Repüljetek, repüljetek,
ó, irgalom galambjai!
Ragyogjatok, ragyogjatok,
ti megbocsátás pálmaágai!
Az első galamb leszáll,
nyugtot sehol nem talál,
háborgó hullámok taraján
hazatalál.
A második galamb leszáll,
szívében pálmaág.
A harmadik is felszáll,
messzire száll,
a földre száll,
békét talál.
És az áldozat kedves illatán
az égben, a szélben
felragyog egy szivárvány,
a szivárvány.
Fenn ragyog az égen,
fenn az égen
egy fényes szivárvány!
Ragyogj tovább!
Ragyogj tovább!
Ragyogj, ragyogj tovább
szivárvány!
(ld.: Mózes első könyve, 8. rész)
Tovább »
Címkék: versek
További versek bejegyzések a Blogteren
